Jelenleg a laptopok reneszánszát éljük meg, hihetetlen specifikációkkal és valóban elképesztő tervezési munkákkal díszítve a legújabb modelleket. Ezen új generációs tervek részeként sok új anyagot látunk a laptopokba is. Alumínium, magnézium, szénszál, még a rendkívül kemény edzett Gorilla Glass is - úgy tűnik, hogy ha új csúcskategóriás laptopot vagy táblagépet szeretne készíteni, akkor a régimódi műanyag már nem lehetséges.
De mik az előnyei és hátrányai ezeknek az új anyagoknak, és melyiknek kellene előnyt szereznie, ha a modellek között választ? Lássuk.
Alumínium ötvözet
Ha van egy "régebbi" lehetőség az új generációs laptopok kialakításával, akkor alumínium. Az Apple 2003-ban híresen alkalmazott csúcskategóriás PowerBooks alkalmazásában az alumíniumötvözet az idősebb generációk titánötvözetét váltotta fel. Az érvelés kettős volt: az anódosítási eljárás felhasználásával a fém kikészítése és színezése megoldotta az előző generációk festékaprításának problémáját, és az alumíniumot olcsóbban lehet megvásárolni és dolgozni, mint a titánt. Míg az alacsonyabb sűrűség azt jelenti, hogy az alumínium héjaknak vastagabbaknak kell lenniük, az extra merevség általában olyan kialakítást eredményez, amely kevésbé hajlamos a hajlításra, vetemedésre és horpadásra.
Az Apple csak a Macbook Air bevezetéséig mutatta be „unibody” tervezési nyelvét, amelynek fő teste (és később a képernyő szerelvénye) egyetlen darab gépi őrlésű alumíniumötvözetből állt. Ez mára többé-kevésbé a csúcskategóriás laptopok szabványává vált. Noha ezeknek az alkatrészeknek a gyártása drága, lehetővé teszi a laptopok tervezését kevesebb testrésszel, ezáltal egyszerűsítve a gyártást és kevésbé hajlamosak a test deformálódására. Egyes laptopok akár 300 dollárért is kaphatók alumínium karosszériával, bár őrölt, egy darabból álló karosszéria nélkül. Az anódozás, az ötvözetkezelés, amely elősegíti a hőelvezetést és a korrózióállóságot, szintén alkalmazható az alumínium különböző színeinek „festésére”.
Az alumíniumötvözetek jellemzően erősebbek, mint a műanyagok, különösen akkor, ha egyedi testű kivitelben használják őket. De meglehetősen nyilvánvaló hátrányokkal jár: még a prémium alumínium laptopok viszonylag vastag testei is be fognak horpadni, ha elég erősen ütköznek, és ezt a műanyagoknál gyakrabban fogják megtenni, mert a többrészes alvázon nincs hajlékonyság. Az alumínium is sokkal jobban vezeti a hőt, mint a műanyag, így néhány laptop hajlamos a kellemetlen túlmelegedésre. Jelentős mérnöki munkát kell alkalmazni a tervezési szakaszban annak érdekében, hogy a forró zónák, például a processzor és a hűtőbordák ne legyenek olyan területeken, ahol a felhasználó valószínűleg hosszabb ideig érintené a gépet.
Magnézium ötvözet
A magnéziumot, amely az alumínium alternatívája, elsődleges ötvözetként használják egyre több laptopminta esetében. Térfogatban könnyebb, mint az alumínium, körülbelül 30% -kal (valójában ez a legkönnyebb szerkezetileg használt fém a világon), ugyanakkor nagyobb az erő-súly arány. Ez lehetővé teszi, hogy a magnézium ötvözetből készült elektronikai testek vékonyabbak legyenek, mint a hasonló alumínium kivitelek, azonos általános tartóssággal. A magnézium kevésbé hővezető, vagyis a tervezőknek nagyobb szabadságuk van olyan belső alkatrészek elhelyezésében, amelyek nem okoznak kellemetlenül forró tokot.
A magnézium gyártása általában könnyebben használható, mint az alumínium, új tervezési lehetőségeket nyitva meg a laptopok és táblagépek gyártói számára. Sajnos fémmel is lényegesen drágább. Ennek ellensúlyozására a gyártók időnként kombinálják a magnéziumhéjat olcsóbb műanyag alkatrészekkel a kereten vagy a belső területeken, például a tenyértámaszon. A teljes magnézium testű kivitelek, mint például a Surface Pro és a HP ENVY és a Lenovo ThinkPad vonalak néhány prémium bejegyzése, általában drágábbak, mint az összehasonlítható modellek.
Az alumíniumötvözet és a magnéziumötvözet között valóban nincs annyi különbség, hogy az új laptop vásárlását így vagy úgy megingassa. Megnövelt merevség esetén a magnézium tok kevésbé hajlik vagy hajlik, mint egy alumínium, de fokozott nyomással hajlamosabb repedni. A hőtulajdonságok valószínűleg nem lesznek annyira feltűnőek (mivel a gyártók amúgy is eléggé képesek kezelni a belső hőt). Hacsak nem tervezi állandóan használni a laptopot magas hőmérsékletű környezetekben, valószínűleg a belső specifikációknak kell még sürgetőbbnek lenniük.
Szénrost
A szénszál kissé téves elnevezés: a repülőgépeken és sportautókon oly népszerű módon ábrázolt anyag valójában mind a szőtt szénszálak, mind a kezdetlegesebb polimer alapanyagok összetétele. Alapvetően ez egy csúcstechnológiájú műanyag, amelyet szintetikus szénnel erősítenek meg. Az eredmény egy rendkívül magas tömeg / szilárdság arányú anyag, amely lehetővé teszi a fém vagy ötvözethez hasonló védelmet a tömeg töredékénél.
Emellett nagyon klassznak tűnik. A legtöbb gyártó szereti bemutatni a szénszálas anyagot a kialakításában, amelynek eredményeként egy jellegzetes szürke-fekete szövés keletkezik, amely azonnal felismerhető.
Az anyag, legalábbis bizonyos szempontból, könnyebben formázható és formázható, mint a fém, csak egyszerű öntött formára van szükség nagyobb darabokhoz, nem pedig géppel vezérelt marási folyamathoz. A szénszál az alumínium vagy a magnézium arányának töredékén vezeti a hőt, így ideális választás a laptop tok olyan területeihez, ahol a felhasználók valószínűleg a bőrt helyezik el, például a tenyértámaszt.
A szénszálnak azonban van néhány egyértelmű hátránya a hagyományos laptopokhoz képest. Mivel a szénszövés és a törékenyebb polimer kompozitja, felülete közel sem olyan tartós, mint a szövött belső tér - sokkal érzékenyebb a látható karcolásokra és horpadásokra. Az alatta lévő alkatrészek közel ugyanolyan biztonságosak lehetnek, mint a fém alatt, de a sarokcsepp vagy a szúró ütés még mindig nagyon rosszul fog kinézni. A szénszál előállítása sokkal drágább, mint akár a magnéziumötvözet.
Emiatt elsősorban kombinált anyagként kerül alkalmazásra, olyan esetekben, amikor könnyű és vonzó szénszálat használnak a belső alkatrészeken, például a tenyertámaszon és az érintőpadon, míg ötvözött fémet használnak a külső részén. Tudomásom szerint még nem volt teljesen karbonból készült laptop test (bár volt néhány okostelefon szerkezetileg hasonló Kevlarből).
Edzett üveg
Az okostelefonok megjelenése a 2000-es évek végén az edzett üveget - különösen a Corning által szabadalmaztatott Gorilla Glass-t - újfajta szerkezeti anyaggá tette mindenféle elektronikához. Az érintőképernyős laptopok meglehetősen nyilvánvaló felhasználása mellett néhány újabb kivitelben edzett üveget használtak a laptop fedeleihez, sőt a prémium, sima nyomkövető érintőpadokat is.
A modern edzett üveg elképesztő dolgok, amelyek szinte ugyanolyan jó karcállósággal rendelkeznek, mint az olyan anyagok, mint a szintetikus zafír. Ez is nagyon kellemes érzés, és most viszonylag olcsó integrálni egy laptop tervezésébe. Mivel az ASUS-hoz hasonló gyártóknak már hatalmas megrendelései vannak az okostelefonok üvegéről, miért ne ragadna meg egy kicsit a laptopon?
De ne feledje, az edzett üveg még mindig… nos, üveg. Lehet, hogy karcálló és kevésbé törik össze, mint egy tipikus ablaktábla, de bármely meglehetősen kemény felületre eső csepp akkor is széttöri a képernyőket, fedeleket és érintőpadokat. Az edzett üveg a laptopok és táblagépek testének anyaga kozmetikai adalék, és nem különösebben tartós.
